Eredete

A ?hidegvérű? kifejezés nem az állat testhőmérsékletére, hanem vérmérsékletére utal. A hidegvérű ló, amely jellegében, főként erős csontozata, nagy izomtömege, dús szőrzete és lassúbb mozgása miatt jelentősen eltér az egyéb ló típusoktól, Nyugat-európai eredetű.

A régészek többsége kialakulásukat a mai Belgium területén élő vadlóra (Equus robostus) vezetik vissza, míg mások az egységes ősnek a domesztikáció során kialakult változatának tekintik. Kialakulása már az ókorban keletkezett rajzokon is nyomon követhető, de szélesebb körű elterjedése a páncélos lovagok korára tehető. A nehézlovasság visszaszorultával ezek a lovak igen nagy szerepet töltöttek be a szállításban, mezőgazdaságban, bányászatban (bányaló) stb.

Jellemzői

DSCF0861A hidegvérű ló külleme és testalkata jelentősen különbözik a melegvérű fajtákétól. A nagyobb testtömeg, a dúsabb izmoltság, a vastagabb bőr, durvább és dúsabb hosszúszőrök, a terjedelmes és burkolt izületek első látásra megkülönböztetik a hidegvérű, valamint a hidegvérű és melegvérű lovak keresztezéséb?l származó ún. ?sodrott? lovakat. Feje testtömeggel arányos, a hidegvérű jellegnek megfelelően kissé burkolt, de nem durva. Nyaka középmagasan illesztett, közepes hosszúságú, általában igen jól izmolt, gyakran ívelt, estenként terhelt. A sörény, dús, kétfelé osztott. A mar és a nyak találkozása az ún. ?baltavágás? elmosódott, a mar rövid, alacsony, széles, jól izmolt, a hátba fokozatosan megy át.

A hát középhosszú, széles, jól izmolt. A kissé hosszabb hát kevésbé súlyos hiba, mint a rövid. Fara terjedelmes, erősen izmolt, csapott, barázdált. A nem elég izmolt ?szimpla? far melegvérű ősökre utal, így törzskönyvből kizáró. Szügye széles, izmos, mély. Az elülső lábak esetében a jól izmolt, közepesen dőlt lapocka, a terjedelmes, burkolt izületek, a széles, gyakran dús hosszúszőrökkel fedett, közepes hosszúságú szárak, a gömbölyű bokák, a közepes hosszúságú de inkább rövid csüdök, a dús bokaszőrzet, a széles, terülésre hajlamos paták a jellemzőek. A lábszerkezet tekintetében oldalról a kissé hátraállított ún. ?borjúállás? szemből nézve a ?hegyfaltipró? lábállás gyakori, míg ennek ellentéte az ún. ?franciás? állás szinte sohasem fordul elő.

A hátulsó lábakon a fel- és alcomb igen jól izmolt, a lábvégeknél az elülső lábakhoz hasonló alakulásformát találunk. Lábai középhosszúak, sem a levegős ?nyakigláb?, sem a túl zömök rövidlábú egyedek nem kívánatosak. Mozgása az utóbbi évtizedek szelekciójának köszönhetően sokat javult, ma már egyre kevesebb a rendellenes mozgású (kaszáló, csámpás) egyed.

Méretei

  • marmagasság bottal: mének 153-165 cm, kancák 150-160 cm,
  • marmagasság szalaggal: mének 165-177 cm, kancák 160-173 cm,
  • övméret: mének 200-215 cm, kancák 190-210 cm,
  • szárkörméret: mének 24-26 cm, kancák 23-24 cm.

Színe főként pej, szürke, sárga, fekete és a deres szín különböző változatai.

Hasznosítása

DSCF0869A hidegvérű ló nagy testtömege, nyugodt vérmérséklete folytán ideális igásló. Már kétéves korában fogatba tanítható.

A betanítás valamennyi fajta közül a legegyszerűbb, már néhány alkalom elég, hogy utána megbízhatóan dolgozzon. Ha több napig nem fogják be, akkor sincs vele különösebb gond, a melegvérű fajtáktól eltérően.

Nagy tömege, dús szőrzete, sajátos alkata, nyugodt vérmérséklete, barátságos természete révén kiválóan alkalmas azoknak a ló kedvelőknek is, akik nem gazdasági célból, hanem kizárólag kedvtelésből tartanak egy-két lovat.

Állománya

A hidegvérű és melegvérű lovak keresztezéséből származó utódot ?sodrott?-nak nevezzük, amely mint haszonállat szerte az országban igen elterjedt.

A magyar hidegvérű ló és a muraközi

Nyugati, nehezebb típusú lovak, valószínűleg már az Árpád-házi királyok korában és később is kerülhettek hazánkba a királynék kíséretével, vagy hadjáratok alkalmával.

Nagyobb jelentőségre azonban csk akkor tettek szert, amikor az intenzívebbé váló mezőgazdaságban és a városi fuvarozásban szerepük fontossá vált, tehát XIX. századtól kezdve. Ebben az időben főképp a Dunántúl egyes területein kezdett a hidegvérű ló terjedni, hiszen az Alföldön a községek közötti agy távolság gyorsabb lovat igényelt.

A honvédelmi szempontok miatt a hidegvérű fajta tenyésztési körzetét a felsőbb lótenyésztési irányítás mindig korlátozni igyekezett. Így a múlt század végére a hidegvérű lónak bizonyos "tájváltozatai" alakultak ki.

További információk