A Dunántúl délnyugati részének, Vas és Zala megyének - meglehetősen heterogén- lófajtája volt.

Felhasználása

Munkára rendkívül megfelelő volt, mert kitűnő vérsmérséklete és munkakészsége mellett élénkebb volt, mint a nehezebb hidegvérűek. Ezért az ország olyan részében is használták uradalmakban, ahol a köztenyésztésben muraközi mének alkalmazása tilos volt.
Jelentős szerepe volt ennek a fajtának a hazai lóvasúttársaság szolgálatában is.

Külleme

Rendkívül szép fej, majdnem csukafej, élénk, kicsi fülekkel, izmos középhosszú nyak, rövid hát jó kötéssel. Barázdált, kissé csapott far, dongás mellkas, korrekt lábak (21-22 cm-es szárral), viszonylag kis, kemény paták, kevés bokaszőr.